BlogoZZ.com

Na nem öngyilkosságra készülök, semmi rosszra nem kell gondolni

Találtam egy jobb helyet, ahol folytathatom a bolgolást: tumblr

metamata.tumblr.com helyen olvashatjátok tovább a blogomat, ezt végleg itt kívánom hagyni. Adieu!

My Way
——Limp Bizkit

(Check check, check check, check check, check check, check check, check out my melody)
(Check check, check check check check, check check check check, check out my melody)
(Check check check, check check check, check check check, check out my melody)

Special (Check, klump, melody, klump, melody)
You think you’re special
You do
I can see it in your eyes
I can see it when you laugh at me
Look down on me
And walk around on me

Just one more fight
About your leadership
And I will straight up
Leave your shit
Cause I’ve had enough of this
And now I’m pissed (yeah)

This time I’m a let it all come out
This time I’m a stand up and shout
I’m a do things my way
It’s my way
My way or the highway

This time I’m a let it all come out
This time I’m a stand up and shout
I’m a do things my way
It’s my way
My way or the highway

(Check out, check check out, check check check, check out my melody)
(Check out, check out, check out, check check, check out my melody)
(Check, check check, check check, check check check, check check check out my melody)
(Check, check out, check, check out, check, check out, check check check out my melody)

Just one more fight
About a lot of things
And I will give up everything
To be on my own again
Free again (yeah)

This time I’m a let it all come out
This time I’m a stand up and shout
I’m a do things my way
It’s my way
My way or the highway

This time I’m a let it all come out
This time I’m a stand up and shout
I’m a do things my way
It’s my way
My way or the highway

Some day you’ll see things my way
Cause you never know
No ya never know
When you’re gonna go

Some day you’ll see things my way
Cause you never know
No ya never know
When you’re gonna go

(Check, check out, check, check out my melody)
(Check out, check check out, check check out, check check check check out my melody)
(Ch Ch check, check out, klump, melody, check check out my melody

Just one more fight
And I’ll be history
Yes I will straight up
Leave your shit
And you’ll be the one who’s left
Missing me (yeah)

This time I’m a let it all come out
This time I’m a stand up and shout
I’m a do things my way
It’s my way
My way or the highway

This time I’m a let it all come out
This time I’m a stand up and shout
I’m ‘a do things my way
It’s my way
My way or the highway

Some day you’ll see things my way
Cause you never know
No ya never know
When you’re gonna go

Some day you’ll see things my way
Cause you never know
No ya never know

(Check out, check check out, check check out, check check out
Check check out, check check out, check check out, melody)
(Check out, check check out, check out, check check out, check out, check check out, check, out, check, out)
(Check out, check check out, check, out, check, out, check out, check check out, check out, check out my melody)

Vége. Már múlt péntek este vége lett, de csak most éreztem magamban annyi erőt, hogy írjak. Kezdek jobban lenni, kezdek fellélegezni, és örülni, hogy vége. A ” húzd meg-ereszd meg” játék a végére ért, a nyaram szabad, és én is szabad vagyok.

Ahhoz, hogy újra így tudjak érezni, a fenti Limp Bizkit zám kellett, meg  Nickelback How you remind me-je.

Tudtam, hogy minden filmnek vége lesz egyszer, de ennek rosszul lett vége. Sajnálom, hogy gyáva volt és nem mert vele elém állni, hanem MSN kellett hozzá. Gerinctelen befejezés volt, amire én tettem fel a pontot: visszaküldtem amit kaptam tőle egy levél kíséretében.

Ennyit róla és rólam. Buszozás = kínszenvedés…

Nem minden nap volt szép a héten, a kedd reggel tetszett.

Kedden kaptam meg tőle a névnapi ajándékomat, egy ezüst bokaláncot. Zöld szív alakú dobozban kaptam meg, már a doboz is nagyon tetszett, hát még ami benne volt. Mikor megkaptam, csak annyit tudtam modani: Mi ez?? De abban a kíváncsi hangnemben, csodálkozva, hatalmas vigyorral a képemen, a dobozt fixírozva.

-Nyisd ki.

-Mi ez??? – néztem rá, de olyan hülyén… Aztán kinyitottam a dobozt, de csak akkor is ugyanezt a kérdést tettem fel neki, mire ő így felelt:

-Karkötő. Mivel tudtam, hogy nyakláncot nem hordasz, gondoltam ezt igen.

Megpróbáltam felvenni az ékszert, de hát még a kapocs kikapcsolása nélkül is bőven átfért rajta a kezem.

-Te, hát ez nagy nem?

-Én nem tudom, nem értek az ilyesmihez.

-Na ha kétszer áttekerem akkor vajon jó lesz?… Nem. Mi ez?

-Lebaszom az ékszerészt!

-ÁÁÁ tudom már miez! Bokalánc – nevettem fel, és feltettem. –De egy szál virággal is bőven beértem volna.

-Egy sima köszönöm is megteszi ám!

Meg is köszöntem neki. Nagyon örültem, boldog voltam aznap egész nap, hiába tudtam, hogy bezárták a kóterba és nem jöhet ki délután, mert a hülye diri utálja és elintézte neki, hogy karót kapjanak szobaátlagra.

Csütörtökön délután vele voltam, mert nem ment vissza kóterba, és így a városban tudtunk lenni. De szegénynek nagyon rossz kedve volt…

Ma jobb volt, így vele lenni is jobb volt, bár igazából, vele mindig jó.

Tegye fel a gép előtt az a kezét, aki nem ismeri a címben szereplő szót! Illetve inkább ne tegye fel, mert azt én nem látom, inkább írja be kommentbe. És megválaszolom a kérdéseiteket.

Vááá holnap névnapozunk, azért nem ma, mert… na inkább hagyjuk, mert felmegy bennem a pumpa, nem miatta, hanem anyám miatt, aki túl nagy ügyet csinál ebből az egészből. Na mindegy, engem ez az egész már nem tud idegesíteni, beszív-kifúj… Ennyi. Kezdem megszokni a sok baromságát.

Szóval holnap névnapozunk. Reggel bemegyek 1. órában törizni, mert másképp nem tudnám magam rávenni a tanulásra, plusz legalább találkozom vele, és meg tudom vele beszélni, hogy miként is lesz a délután, mert én abnormálisan korán végzek, ha sikerül magam elkérni tesiről, hogy ne kelljen 3 órán keresztül ott ülni a suliban arra várva, hogy történjék valami… Így hát elkéretőzöm tesiről, ezen ürüggyel, hogy van kb 3 órám és nem igazán akarok ott rohadni.

Na és akkor mire ő végez én már készen leszek minden dolgommal és egész délután vele lehetek.

Na ma ünnepeltük a névnapom családilag. Annyi csokit kaptam, hogy azt megenni képtelenség… én legalábbis ránézni képtelen vagyok. Bátyám barátnője küldött látatlanban 2 tábla rizses csokit, egyik MIKADO!!!! Kaptam egy rohadt nagy tábla milka noisette-t, meg egy doboz konyakosmeggyet Rájuk gondolok, rosszul vagyok.

Bátyámtól kaptam egy üveg szederbort, az viszont jó dolog, mert alig van alkohol tartalma ezért meg lehet inni az egészet egyszerre, és nem rúgok be.

Amúgy meg pénzt kaptam még, sokat. Félre is raktam belőle meg farmert kell vennem, mert szakad szét szrencsétlen gatyám… agyon van hordva.

Anya azt mondta, bemegyünk a Levi’sbe, és veszünk egy normális gagyát, ami kitart sokáig! Meg kéne még pár dolog.

Lassan megyek, mert álmos vagyok, és holnap fel kéne kelni rendesen. Van egy csomó angol házim, és nem tudom, hogyan végzek vele délután háromig. Plusz elviekben Kalpaggal is találkozom, gyakorlatilag nem tudom.

Szökőkút…

Ma van a névnapom, és hát félreértés… perszee ezt így nem csinálhatja mégsem. Na szóval leírom: Csomóan megköszöntöttek, Kalpag nem. Azt hittem elfelejtette. Kibuktam egy kicsit, mert szerintem ezt nem illik elfelejteni, meg minden. Hát erre, mikor virág nyelven közöltem vele, hogy hát bizony ez tahóság, közölte velem, hogy nyugodjak meg, nem felejtett ő el semmit, majd hétfőn ünneplünk. Váááá, gondfoltam: hogy én mekkora hülye vagyok. Szokás szerint. Dee aztán eszembe jutott, hogy azért akkor is legalább megköszönthetett volna. Mire mondta, hogy ő igazán nem akart megbántani engem. Szóval nincs értelme haragudnom, mondjuk rá nem is tudok…

Hát ez az én hibám. Ha valakit igazán szeretek, arra nem tudok haragudni, bármit is tesz. És ez elég jól kihasználható.

Anyától már kaptam ajándékot, könyvet, egyet angolul, egyet magyarul. Meg még valamit, de az… azt hagyjuk…

Na most átmegyek a szobámba és Nirvanara fogok tombolni…

http://www.youtube.com/watch?v=NkpznbunieI

Mostanában erre a számra kattantam rá, többi számukat nem igazán hallottam, dee ez nagyon jó.

Amúgy totál beteg vagyok: fáj a torkom, náthás vagyok és zúg a fejem. Ennek ellenére bementem ma suliba, no nem mert mazochista hajlamú vagyok, hanem mert utálok pótolni, plusz anyám szadista hajlamú, tehát nem engedte, hogy itthon maradjak.

Szerencsére csak az első 4 órán kellett maradnom, plusz a 0. óra, amire muszáj bejárni, mert matek fak.

Mikor hazaértem, befeküdtem bátyám szobájába és filmet néztem a laposán. Valami gagyi japán szart, amit régen tök szerettem, de most inkább nyálverősnek tűnt, mint érdekesnek. Fejzúgás megszűnt, elég erőt gyűjtöttem, hogy megtartsam az angol órámat. De tök jó volt, mert kaptam egy naagy tábla csokit, hiszen holnap van a névnapom… Ha halpag elfelejti, akkor nem beszélek többet vele. Szerintem ugyanis az ilyen dolgok észben tartása alap. A remény hal meg utoljára, szóval csak nem fejeti el… Ma egész jól bírtuk egymás nélkül. Nem írt, de én se írtam neki. Ok, ma mondjuk haza ment és este úgyis msnezni fogunk… Szóval ez nem így nem para.

De már otthon van, mert beszéltem vele kb 2 mondatot, mert ment is el, csak fejött köszönni.

Na ejtsük a témát, beszéljünk inkább az omukról… na jó, azt se.

Szerintem ennyi mára a blog, mert semmi ötletem nincs, amit most így leírhatnék, ma nem sok vizet zavartam, inkább csak szenvedtem.

Azt hittem nem lesz töb ilyen, de hát mit ad Isten (aki VAN), nem pont az a pad volt üres, ami múlt hét csütörtökön?! De. Nos le is ültem, hogy megvárjam Kalpagot, a reggel megbeszéltek szerint. Békésel ücsörögtem, és fáztam… (romantikus nem?! némi cinizmus!) és egyszercsaaak Kalpag hátulról betámadott egy hatalmas, cuppanós puszival. Képes felemen széles vigyor terült szét.

-Szia – köszönt.

-Szia.

Sokáig ültünk ott, közben azzal szivattam, hogy ellopom a kalapját, meg hogy beledobom a szökőkútba, ha megcsikiz még egyszer. A probléma csak az, hogy vagy nem nyúl hozzám, vagy megcsikiz. Ugyanis én nagyon, és mindenhol csiis vagyok. Szerencsére én tudom zt is, hogy ő hol csikis, ezért tudok támadni…

Fél 6 volt mire hazaértem, és jó volt.

Tegnapi melankóliám holnap visszajön szerintem, mert holnap aztán még egy pillanatra se fogom látni. Nulladik óra… nekem van, neki nincs. Ez van.

Bár végül tegnap kaptam tőle jópár sms-t, mert elvonási tünetei voltak. Én is szarul éreztem magam, dee meg akartam tudni, meddig bírja cérnával. Sebaj, hétfőn látom, és jó lesz…

1 hónap. Elment, jó volt, jön a következő.

Holnap látom.

Utálom, hogy olyan közel van, és mégsem lehet itt. Az út túl oldalán. És mégis rohadt messze. Hát mindegy, ez van, valószíűleg nővérem is így érezhetett, mikor abból a kóterból volt barátja…

Hát ennyi mára. Rövid, tömör, értelmetlen kis szösszenet.

-Ez még mindig olyan, mint egy film – mondtam, mikor mellette ültem a téren.

-Igen, és ez itt a szökőkutas jelenet – felelte, és telefonjával lefényképezte  szökőkutat.

-Ez mire volt jó? – kérdeztem.

-A forgatókönyvbe, hogy ha tényleg filmet csinálnak belőlünk, akkor tudják, hogy a szökőkútnak így kell kinéznie.

Sajnos nem tudok képet prezentálni a fenti beszélgetéshez, mert nekem nincs meg a kép a szökőkútról, de ha lenne se tenném fel, mert lehet, hogy ráismerne a halott olvasótábor, és tudná hol meg mikor és hogy… naja.

Ma délutánom legjobb másfél órája volt A szökőkutas jelenet.

Ha jobban végiggondoljuk, ez tényleg olyan, mint egy film: 1 hónap vigyorgás a buszon, aztán beszélgetés 2×5 percig. Ezek után msn cím kinyomozása, egész hétvégén át tartó beszélgetés, majd hétfőn az első randi, csütrötökön vizipipázás, a továbbiakban együtt utazás a buszon, közös délutánok, érettségi szünet utolsó napján 11-14.30 között közös időtöltés a Redvásban, majd a városban… Film szerű. És ha jobban meggondoljuk, az egész élet egy film. A te életed, a te filmed, az én életem az én filmem. És akkor a közös percek két film találkozása? Vagy egy új, közös film… de kinek a szemszögéből? Ha csak az látszana, mit közösen csinálunk, akkor az sms-ek nem lehetnének benne. Pedig abból már majdnem 70 db van.  Szóval akkor az inkább 2 film találkozása. Fura egy dolog ez.

De volt már Sötét mellékutcás jelenet is… az vasárnap este kilenckor volt… és épp hazafelé tartottunk a Redvás alól, ahol ültünk a sörözőben. Én egy pohár buzivíz (kóla) mellett, Kalpag borozott, ami után elég rossz íze volt és a kedves szobatárs, aki sörözött, annak nemtom milyen íze volt utána. Na és mentünk haza Kalpaggal és a mi utcánk az melékutca és alul nincs lámpa, csak a felső részen. nos az volt a sötét mellékutca.

De mostan megyek is el.